...és a társaság...
...amikor összejönnek régi fényképeket nézegetnek...
... majd Mackó Mama ölébe ülnek...
...Ő pedig mesél nekik a régi szép időkről...
Németvölgyi (Mackós) iskola és óvodaBudapest XII. kerületCím: Németvölgyi út 42-52
1930 előtt az iskola helyén mély árok húzódott, mely a környező hegyek esővizét, hólevét vezette le az Alkotás utcai fedett csatornához. Épületek még nem voltak. Az első világháború után megindult a rohamos építkezés. Magán és bérházak egymás után emelkedtek és egyre több és több tanuló volt a Márvány utcai iskolában. Ez tette szükségessé, hogy a Németvölgyi úton új elemi népiskola épüljön.
1930. szeptember havában kezdték meg az alapzathoz szükséges földmunkát. Ez évben még az alapzatot a földszintig elkészítették. 1931-ben az építés folytatását a főváros vette át Körmendy Nándor tervező építész tervei alapján, Dörre Endre főmérnök, Schuszter Ferenc és Táby Ervin mérnökök felügyelete alatt. Az épület szeptember hó végén tető alá került. Novemberben a természetbeni lakások elkészültek és azokat a vezető óvónő, hivatalsegéd és a dajka el is foglalták. 1932. február 25-én az iskola átadásra elkészült
1932. március 1-én minden átmeneti zökkenő nélkül a korábban a Márvány utcában működő iskola elfoglalta helyét, és azonnal megkezdődött a rendes tanítás is. Ekkor a tanulók száma 194 volt, a következő esztendőben a létszám már 386-ra emelkedett. Ugyancsak az iskolában nyert elhelyezést az 55 ágyas diákszálló.
Évről évre szaporodott a tanulók száma az osztályok számával együtt. Az 1934-35-ös tanévben már 8 fiú és 6 leány elemi iskolai osztály volt 388 tanulóval és 17 tantestületi taggal. Az iskola előterében akkor állították fel Lányi Dezső szobrász alkotását, a "mackós" szobrokat.
A második világháború harcai az iskolát is elérték, komoly károkat okozva. Évek teltek el, míg az iskola külső és belső képe megközelítette a jelenlegit. 1954-55-ben az iskola külső felújítása befejeződött, a háborús károk eltűntek.
Az 1980-as években az óvoda által használt részt kibővítették és az eredeti 3 helyett már 6 csoport működik az épületben.
Az épületben jelenleg a Németvölgyi Általános Iskola és a Mackós Óvoda működik.
Forrás: az iskola honlapja
Csodaszer-e a sziklák könnye?
Háromezer éve ismerik, és számos nyelven úgy hívják: mumio. Már Arisztotelész is írt róla, és azóta az orvostudomány számos nagyja emlékezett meg dicsérően a szerről. A mumiót Közép-Ázsiában, Iránban, Indiában és Kínában lelik fel a leggyakrabban. Mindig is nagyon értékes szer volt - olyannyira, hogy még a lelőhelyét is titokban tartották. A történelmi korokban szinte egyenértékű volt az arannyal. Ma is nagyon ritka.
Ma már persze tudjuk, hogy ez a fekete, szurokszerű anyag számos hegy barlangjában megtalálható. Néha úgy tűnik, a sziklákból folyik elő, innen a "sziklák könnye" költői elnevezés. A tudomány emberei sokáig nem értették, hogyan képes a természet ezt az anyagot ilyen formában létrehozni (ma sem teljesen egyértelmű). A mintegy hetven éve folyó mumiokutatások két dolgot bizonyítottak be minden kétséget kizáróan. Az egyik a szer összetételére, a másik a hatásaira vonatkozik. A vegyelemzések érthetővé teszik, miért áll a szer olyan nagy becsben évezredek óta. Csak olyasmi van benne, amire az emberi szervezetnek szüksége van, különösen betegségek esetén. A mumióban található méhviasz, a szervezet számára nélkülözhetetlen hat aminosav és több fontos B-vitamin (1-es és 12-es). Van ott még D-provitamin, szerves sav és illóolaj is. És ezzel még mindig nincs vége a listának, hiszen a mumióban rengeteg makro- és mikroelem is található. Gyakorlatilag az egész nyomelem- és ásványsorozat, amit manapság mesterségesen készített pezsgőtablettákban próbálunk magunkhoz venni. És mivel mindezek az elemek természetes úton kapcsolódtak össze, a szer nagyon jó hatást gyakorolhat a szervezetre. A mumio kedvezően befolyásolja az anyagcsere-folyamatokat, véd a megfázás és a gyulladások ellen, elősegíti a beteg vagy a sérült szövetek és csontok regenerációját. Ásványai és vitaminjai révén erősíti a szervezet ellenállóképességét a betegségekkel szemben, erőt ad. Az ezzel foglalkozó három nagy kutatóközpontban - ebből kettő Oroszországban található, ott főleg a Pamír és az Altáj hegyi barlangjaiban gyűjtött mumióval foglalkoznak - egyöntetű megállapítás született: ez valóban afféle "csodaszer", persze az orvostudomány, a biológia teljes mértékben meg tudja magyarázni a hatásait. Az igazán csodálatos ebben az, hogy a természet furcsa és alig érthető módon mintha gondoskodott volna rólunk. Mert hát nyilvánvaló, hogy ez az anyag valamilyen ismeretlen erő hatására nyomódik ki a sötét barlangok repedéseiből. Azt még csak-csak értjük, hogyan kerül ott bele az a sok ásvány és mikroelem - bár azt már nem, hogy ki keveri össze. És hogyan kerülnek oda az aminosavak és a méhviasz? Sokáig sorolhatnánk, mi mindent nem értünk ebben a folyamatban, de ennél fontosabb, hogy a természet már akkor termelt mumiót, amikor emberek még nem is éltek a világon, és ma is termeli, amikor felhasználhatjuk. Így hát valamiféle univerzális jóságra gondolhatunk elsősorban, amely ezt a sokak által méltán becsült univerzális szert a rendelkezésünkre bocsátotta. (forrás: tvr-hét 2003/33. szám)
A Washington Post 1902. november 16-i számában megjelent cikk Theodore Roosevelt (becenevén Teddy) egyik vadászatáról írt, melyen az elnök nem volt hajlandó lelőni egy fogságba ejtett fekete medve bocsot, csak azért, hogy sajtófotók készülhessenek az eseményről. Ennek hatására készítette el egy orosz bevándorló, Morris Michtom Teddy’s bear-t, vagyis Teddy mackóját, melyet dekorációnak szánt édesség és írószer boltjának kirakatába, Brooklynban. A maci olyan sikeres lett, hogy Michtom nemsokára felhagyott az édességek árusításával és megalapította az Ideal Novelty and Toy Company-t.